túl a nyúlon...:)

Jó cím, bevonzza majd a látogatókat, én meg elmegyek békésen csicsikálni :DDDDDDDDDDD

Hétvégére.

Nem leszek itthon, nem lesz a megszokott taposómalom, hanem végre jól érzem magam én is.

Ez most hülyeség volt. Én így is jól érzem magam, csak kell a MÁS is. Kell az inger, mert befásultam. Arra ébredni reggelente, hogy az égvilágon semmihez nincs kedvem, az már gáz.

Éjfélig beszélgetünk, kan nem lesz közel s távol, ez egy csajos hétvége lesz. És remélem aludni is fogok végre, bár idegen helyen nem szoktam. Ha vasárnap olyan leszek, mint a mosott szar, akkor nem aludtam. Ha vasárnap, olyan leszek, mint a mosott szar az alvás ellenére is, akkor ittam. :)

Bár tudom, az nagyon csúnya szokás, mikor egy nő iszik. Majd közben gondolok erre és baromira fogom magam szégyellni. :)

Egy valami nem jó: nem lesz net.... A függőségem rendesen meg fogja szenvedni. :)

Vannak a zoknistalanok és lányom ma belépett a bugyistalan státuszba.

Nem tudom ki hogy csinálja, nekem nem megy az állandó készenlétbe állítása az alsónemüknek. Fiaim állandóan zaklatnak, hogy: Anyaaaaaaa.....nincs zokniiiiim.....

Nekem meg lövésem sincs, hogy miért nincs, hisz a szennyestartó üres, száritón nincs, és ők mégis mezitláb rohangálnak kétségbeesetten...

Ma lányommal is megtörtént, bár bugyi téren jól el van eresztve a kisasszony. De ma...egy darabot sem találtunk! Egy árva iciri-piciri bugyi sem volt sehol! Se fiókban, se szekrényben, se szekrény alatt, se sehol.... Tudom-tudom, rossz anya vagyok, na. Beismerem.

Bugyítlan kislányom megszeppenve állt és kénytelenek voltunk más megoldást keresni. Kíváncsi vagyok oviban mit fognak hozzá szólni, gondolom én leszek az, aki még erre sem képes :)

Ezt a kérdést ma skype-on kaptam, csak úgy a semmiből. Egy olyan valakitől, akinek elméletben soha nem akartam volna megmondani, mert nem éreztem fontosnak. Ez nem lett volna téma kettőnk között.

És akkor erre hirtelen ott a kérdés. Azonnal pánikba estem, hisz volt miért. Elkezdtem törni az agyam, hogy töröltem e mindent...? Meg azon, hogy hogy a csudába...? Persze a gugli azonnal beugrott, hisz nem olyan régen említette, már csak a keresőszót kellett kitalálni, hogy vajon mit ütött be?

Aztakurvaéletbe... kb ezt mormogtam két sápadás között. Zavarba jöttem. Csak annyit válaszoltam, hogy: "Hol?"

Ezzel jelezve, hogy igen, van közöm egy ilyen névhez, csak kérdés, hogy épp mire gondol pontosan.

Lényeg az, hogy töröltem. Lényeg az, hogy ami nem publikus, az elszállt.

És lényeg az, hogy nem haragudott azért, mert belinkeltem a videóját. :)

Manapság a divat félni a pár napos bentlakástól.

Elég sokat járok, én már megszoktam a rendszert. Mondjuk nem bennfekvésre, az egy dolog. De régebben voltam jó párszor és bizony szerettem :) Bár a szabályokat felrugtam, és volt amikor hajnal 3-kor kinn rodeóztam a folyosón egy tolószékben, mert nem bírtam aludni. Nem, nem voltam hangos! Csak rodeóztam. :)

Tudtátok, hogy vissza lehet állítani a régi, törölt blogot? :))))

 Reggeli kávézás közben átnéztem az oldalakat, amiket olvasni szoktam.

Egyszer csak meglátom a hírek között (figyelj, mert azt másolom, ami ott van!):

"9 - Több mint duplájára nő a családi pótlék szeptembertől"

Azonnal reménykedni kezdtem, hogy mégsem halunk éhen szeptembertől és reám szálló nyugalommal nyitottam meg a linket, hogy elolvashassam. Ez állt a cikkben:

" Az új szabályok szerint szeptembertől nem változik a családi pótlék összege"

Lekonyult szájjal ültem tovább és dühös voltam magamra, hogy be tudtak palizni egy figyelemfelkeltő címmel....

Persze a káromkodás sem maradt el. De az nem tűr nyomdafestéket.

 Egyszer volt, hol nem volt, a bús fenéken is túl, ahol az öreg róka koma az úr, volt egyszer egy királykisasszony, akinek nem volt neve, ezért úgy hívták, hogy Nevesincs királykisasszony.

Ennek a királykisasszonynak szörnyű betegsége volt, szerencsétlennek fehér volt a mája. Ritka, de annál veszélyesebb kór!

Egy szép nyári napon ballagott az árnyas erdőben, maga után húzva egyre fehérebb máját és egy tisztás keresett, ahol csendes meditálás közben kipróbálhatta volna legújabb, neten rendelt turbó vibrátor autómatatóját extra középső ujjal ellátva.

Már előre örült, hogy milyen mélyen szántó gondolat-orgiában lesz része.

Meg is találta a megfelelő helyet, kényelmesen elhelyezkedett meditációjához, ruháját, vallásának előírásához híven, összehajtogatva feje alá hajtotta és már csukta be szemét, hogy lazuljon, mikor egyszer csak meghallotta, hogy valami zörög a közelében!

Rémülten felpillantott, verejtékét félresöpörve homlokából, mert a meditáció már csak ilyen izzasztó dolog, és oldalra tekintett, ahonnan a hangot hallani vélte.

A bokrok mögül egy világító kék szempár leste minden mozdulatát. Tetszett neki Nevesincs királykisasszony internetről rendelt meditációs gyakorlata és annak segédeszköze. Gondolta, lesz ami lesz, kimászik a bokor mögül és csatlakozik.

A királykisasszony nagyon megkönnyebbült, mikor embert látott kimászni a bokorból és nem lovat, vagy szamarat, mert a ménest aznap már lerendezte és nagyon tele volt a pocija.

-          Hát te mi járatban vagy szép legény? – kérdezte Nevesincs lábait üdvözlően széttéve kecses lábacskáit, ahogy egy netes tanácsadóban olvasta, a „hogyan vonjunk be minél több meditációs partnert elmélkedésünkben” oldalon.

A fiú nem felelt, mert túlságosan együgyű volt és térorientációs problémákkal küzdött, így nem tudta megkülönböztetni, hogy melyik a királykisasszony alja és teteje, emiatt a választ lába közé adta, ahová nagy igyekezetében a nyelvét bedugta.

Nevesincsnek nagyon tetszett a fiú válasza, el is határozta magában, hogy megteszi udvari főválaszadónak!

Mikor Nevesincs túl volt az első gondolatmenetén, akkor megkérte a fiút, hogy más irányból próbálják a problémát megközelíteni. A fiú nagy filozófus lévén egyből értette a királykisasszony kérését és óvatosan egy fának támasztotta, nehogy eldőljön a nagy gondolkodás közben és így nagyon jót meditáltak együtt.

A szót tovább nem koptatom. Estig élvezték egymás békés társaságát a tisztáson.  Királykisasszony nagyon sok meditációt követelt, éles eszével a gondolkodás szárnyalt. 

Majd Nevesincs visszasétált a palotájába szoknyácskáját megigazgatva, a fiú meg azóta is ott ül remegő lábakkal kifacsartan, míg meg nem halt. Itt a vége, fuss el véle!

 Hol volt, hol nem volt, mesebeli erdőn túl, ahol a kurta farkú malac is kúr, élt egy legény, nem messze tőle pedig egy leány. 

A legény nagyon csöndes ember vala, alig pár szót préselt ki magából. Csendesen elmélkedett a világ dolgairól. 

A leány, születési hiba folytán, nem bírta fékezni sem a száját, sem az eszét, sem a szívét. Azonnal, ott helyben kimondta azt, amit gondolt, bár tudta, hogy ezzel csak bajt hoz a saját fejére. 

Egyszer, egy szép téli napon, összetalálkoztak. Leány azonnal letámadta fiút, az szegény meg csak pislogott, nem tudta hova tenni a folyamatos beszédet. Nem hallotta a saját gondolatát sem. 

De egyszer csak meghallotta, hogy mit mond a lány. Figyelni kezdett és rájött, hogy nem üres fecsegés, hanem értelemmel teli, még ha soknak is tűnik. Kezdte élvezni a locsi-fecsi kislányt. 

A leány, mivel anyai ágon az agresszív kismalactól származott, ezért néha-néha belerúgott, de attól még szívesen jártatta pici száját a fiúnak. A fiú maradt az a szótlan, aki volt. 

Sose mondott el semmit, sose kért csöndet, még akkor sem, mikor telítve volt és legszívesebben párnája alá dugta volna a fejét, vagy a lányt, hogy fogja már végre be csöpp kis száját. 

Lányzó, a vaksággal megáldott lányzó, ki nem látja soha a fától az erdőt, egyszer túl nagyot csapott szegény fiú kobakjára. Pedig az akkor épp csak magányra, nyugalomra és csendes gondolkodásra vágyott. 

Fiú fejéből ömleni kezdett a vér, a kislány pedig csak állt toporogva, hogy jajistenemmileszmost??? Okos lányzó lévén odacsapott neki még egyet, nehogy csak pár csepp vér hulljon, hanem záporként zuhogjon. 

Akkor a fiú fölállt és csendben elkezdte holmiját összepakolni. Át akart költözni egy másik erdei albérletbe. 
Kislányt a józanság azonnal elöntötte, ész hijján ez is valami, felállt és lehajtott fejjel elment. 
Örökre. 

Bocsánatot kérni minek? Jóvátenni nem lehet a sebeket, bár a kislány már nagyon megbánta. De megakadályozni, hogy többet adjunk, azt igen... Azt lehet egyedül. 

 Valami véletlen folytán (bevallom, kiváncsi voltam egyik ismerősömre és azért) felregisztráltam egy társkereső oldalra.

Nem akarok én senkit, de első blikkre jónak tünt a csapat. Amúgy is veszett fórumozó vagyok (mióta a traviánon vége a szerveremnek, azóta nincs állandó helyem) és ott ragadtam.

Meg blogoltam, azt is szeretem. Meg olvasni mást. Iszonyú jó írásokat találtam ám amott, itt minden nap lehetne kedvencem blogjából vezérposztot csinálni! Oké, elfogult vagyok, és akkor mi van? :) Pasi az illető, emberileg bejön, férfiként nyálcsorgatós típusom, szóval nincs mit csodálkozni :DDDD

Visszatérve a társkeresésre. Fura egy találmány.  Beregizel, kirakod magad fényképpel (vagy anélkül) magadat a polcra, kitöltöd a mittud adatlapod és várod, hogy rádtaláljanak. Néha leszállsz helyedről, te is körbenézel ebben a virtuális nagy áruházban, aztán szépen visszaülsz.

Értem én, hogy az emberek félnek egymáshoz szólni a való világban és kell ez. De most jön még a java!

Vannak nők (és milyen sokan...), akik -az életben is ilyenek gondolom- kemény harcot vívnak minden egyes szavazatért, férfilátogatóért. Hogy értsd:

Ezen az oldalon van lehetőség arra, hogy az ember pontokan adjon, vagy kapjon. Akinek a legtöbb van, az kikerül a Top falra, ahol az éhes disznók makkal izé.... érted, nem? Van, aki teljesen bele van betegedve abba, hogy kapjon szavazatot. Ahhoz, hogy szerezzen, azt a furmányos dolgot eszelték ki, hogy ők is szavaznak egy rakás emberre, akik udvariasságból visszapontoznak! Cseles, mi?

Én is kapok már egy ideje pontokat mindenféle emberkéktől, de még egyiket sem pontoztam vissza. Meg is van érte a sértődés...

De megint elkanyarodtam. Tehát ezek a nők harcot vívnak. A pontokért. Meg a többi nő ellen, mert szerintük mindenkit el kell taposni, mindenki ellenfél és mindenki az ő "már megszerzett" udvarlóit akarja. Totál paranoia az egész, ráadásul így arc nélkül bátrabbak, nagyon kijön a taszító jellemük.

Azt írja nekem tegnap az egyik a blogomban: "vigyázz a jövőben,kibe próbálsz hátulról belemarni "

Tiszta hülye a csaj, ugyanis én megírtam egy posztot név nélkül, ő meg bejött nekem ugatni.

Ez itt úgy nézne ki, hogy én megírok egy pár sort arról, hogy van itt a Blogteren valaki, akit utálok, erre Gordon Freemen bejön és lekurváz.

Szóval ilyenek vannak ott fenn.... Még jó, hogy én magasan állok felettük :))))

Beképzelt duma, de tényleg így van. Had marják egymást, csak engem haggyanak ki.

a lehető legidegesítőbb, leghisztisebb fajta vagyok tű szempontjából.

rettegek.

már a tudat is gyötör, ha megtudom, hogy vérvételre kell mennem, képes vagyok hosszú napokig stresszelnem magam rajta, agyára menni mindenkinek.

ráadásul idegen helyen történt ma a vérvétel (költözés miatt szakrendelő váltás is bejátszott a dolog), tehát a para rendesen megvolt.

épületet megtaláltam, még a bejáratot is (szuper!) és beálltam a szép, hosszú, kígyózó sorba.

alig fél óra múlva ablakhoz is kerültem, addig volt alkalmam megfigyelni az embereket. senki sem sírt, senki nem ájult el. ezt jó jelnek vettem.

na szóval: bekerültem, beültem a székbe. kezem remegett, izzadtam, mint egy ló, majdnem elsírtam magam. a vérvételes csajszi faarccal odajött, elmondta a dolgom (kezet ökölbe, szorítsa, nyújtsa ki a karját) és már döfött is.

dögöljek meg semmit sem éreztem!!! életembe így még vért nem vettek tőlem! meg is köszöntem a csajnak az élményt :)))

 képek. mindent elmondanak. ha úgy érzed, hogy TE éhes vagy. és ők?

Néztem pöttömpannám, ahogy forgott, pörgött, énekelt, produkálta magát. Mint mindig, most is taps volt a jutalma és egy hatalmas ölelés, miközben a fülébe búgtam, hogy imádom és nagyon ügyes.

Majd apjával pirospacsizni kezdett. Apja nem hagyta nyerni. Azt mondta, nem kell mindig sikerélmény a gyereknek.

Én meg.... DE. Tőlem igenis kell! Csak az kell! Olyan nehéz, mocskos világban élünk, hogy szinte csak az anya van a gyereknek, aki elismeri, és úgy szereti ahogy van. Nem?

Ennyi luxus mindenkinek jár. 

IGEN IGEN IGEN, Jigsaw jön hatodszorra is!!! Imádom Hoffmannt, isteni karakter!

a film meg fantáziamozgató :DDDD

Na de ha nem értenéd, mert az 5 rész keményen összefügg, akkor itt van egy pár videó, időrendi sorrendbe rakva az egészet:

1. 10 perc:

1. rész

2. 10 perc:

2. rész

3. 10 perc:

3. rész

4. 10 perc:

4. rész

5. 10 perc:

5. rész

mert én ketten vagyok.

az egyik érett felnőtt, a másik pittyogó gyerek.

az egyik lelkileg stabil, a másik instabil.

az egyik higgadt, a másik dühös fúria.

az egyiknek jó a memóriája, a másik nem képes megjegyezni semmit.

és sose tudom mikor melyik jön elő, bár az egyik a dominánsabb. 

vegyél tökömtudja milyen radart!

na ilyen szórólapot dobtak be postaládámba.

én még kiegészíteném azzal:

szeretsz gyorsan menni?

nem szereted a kötöttségeket? a szabályokat?

lakott területen belül is imádsz százzal repeszteni és szereted az általad elütött és széttrancsírozott hullákat magad mögött hagyni? imádod a szanaszéjjel repkedő babakocsikat és matricagyerekeket?

de nem szereted mikor korlátozva vagy a trafipax miatt?

há' öccsém vegyél ilyen szart, oszt máris jóval kevesebben szíjják a friss levegőt, csak menjél minél gyorsabban!

nem szeretlek.

a menők közé tartozol, akik megmondják a frankót. akinek nem lehet ellenmondani, mert a népes rajongótáborod egyből pártfogásába vesz, te meg sütkérezel a népszerűség fényében.

jobban szeretem azt, akit észre sem vesznek, és pont ebben rejlik az ereje.

akinek nem kell a maszlag, akinek nem kell, hogy mások imádják, a lábai elött hevernek.

beképzelt vagy. utállak.

nem szeretlek.

egyszer te is pofára esel, de úgysem fogod érteni.

bár van olyan, akinek mindig kijár a fény, más meg sötétségbe marad örökre, pedig tőle többet lehetne tanulni.

érted? nem, ugye?

mit is vártam.... 

 Nos, nem én kérem a segítséget, én még élni akarok. Csak....találtam egy cikket, gondoltam megmutatom (itt a cikk: www.informed.hu/friss_hirek/ ):

"A Hamburg mellett élő 76 éves Anna D. néhány héttel ezelőtt megölte magatehetetlen, teljesen béna és szellemileg visszamaradott lányát, Juliát, akit azt megelőzően 52 éven keresztül éjt nappallá téve, minden segítség nélkül, egyedül ápolt. Fejére egy műanyag zacskót húzott, s megvárta, míg lánya nem lélegzik tovább. Azután felvágta saját ereit, s várta halált. De hiába, mert a vérzés elállt. Tett egy újabb kísérletet, de az sem sikerült. Másnap reggel maga értesítette az orvost. 

Az idős hölgy ellen most emberölés címén emelnek vádat. A lelkileg teljesen összetört Anna D. csak annyit mondott, hogy nem bírta tovább. Lányát pedig meg akarta kímélni attól, hogy elfekvő otthonba kerüljön, ahol katasztrofális állapotok uralkodnak. 

A tragikus eset felkavarta a Hamburg melletti kis települést, s környékét. Már csak azért is, mert anya és lánya több évtizedes kálváriája a nyilvánosság előtt zajlott. Sokan tudtak Anna D. szenvedéséről - köztük orvosok, jogászok, önkormányzati alkalmazottak és természetesen a szomszédok -, de senkinek nem tűnt fel, hogy a 76 éves nőnek fogytán az ereje. 

Az ügy kapcsán az országban ismét fellángolt a vita az eutanáziáról, vagyis - amint a németek körülírják - a halálba segítésről. (Németországban a náci idők óta nem használják az eutanázia kifejezést, az ugyanis az akkoriban orvosi közreműködéssel megölt testi vagy szellemi fogyatékos emberek "mesterséges" halálát idézi fel. Ehelyett a "Sterbehilfe" szó terjedt el, ami a halálhoz vagy pontosabban a meghaláshoz nyújtott segítséget jelenti). A törvények szerint a passzív halálba segítés nem büntetendő cselekmény, ha az az adott személy akaratának megfelelően történik. Az úgynevezett aktív halálba segítés azonban emberölésnek számít, és tilos. 

Hasonló vita zajlott alig fél évvel ezelőtt egy 79 éves würzburgi nő megdöbbentő halálakor, s a részletek drámai nyilvánosságra kerülése után is. Bettina S. saját lakásában követett el öngyilkosságot, mégpedig egy volt hamburgi jogi szenátor, a korábbi botrányairól elhíresült Robert Kusch asszisztálásával. Az idős, szellemileg teljesen friss, szomszédai szerint intelligens, egyedülálló hölgy korához képest nem volt különösen beteg. 

Mozgáskorlátozottsága miatt azonban már nem tudta elhagyni lakását, s tartott attól, hogy előbb-utóbb egy idősotthonban állandó ápolásra szorul. Ezért határozta el az öngyilkosságot, előbb azonban lakásába hívta Robert Kusch-t, aki a halálba segítés egyik legeltökéltebb képviselője volt. A korábbi konzervatív szenátor pedig végignézte - sőt videóra vette -, hogy Bettina S. felhörpinti a saját maga által összeállított, három adagból álló halálos koktélt, majd elalszik. 

Kusch a hatóságok előtt maga állt elő a videószalaggal, amely rögzítette a legdrámaibb részleteket, s egyebek között Bettina S. nyilatkozatát is. Ebben a halálra készülő nő reményét fejezte ki: tettével közvetve segíthet más - hasonló problémákkal küzdő - embereken is. Kusch pedig azt hangoztatta, hogy a "Sterbehilfe" passzív formáját követte el. Bettina S. kívánságának tett eleget, s kérésére a halálba kísérte őt. Egyúttal leszögezte: saját maga alapította egyesületével együtt továbbra is közreműködni kíván a passzív halálba segítésben, s ezért pénzt is hajlandó elfogadni. 

Politikusok, az egyházak képviselői, valamint a német orvosi kamara vezetői akkor hatalmas felháborodással reagáltak a történtekre. Az egészségügyi miniszter emberhez méltatlannak nevezte a Kusch által elkövetetteket. A würzburgi államügyészség azonban arra mutatott rá, hogy cselekedete - minden embertelensége ellenére - nem büntethető. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy a halálba segítés jogi szabályozásain mindenképp változtatni, s azokat szigorítani kell. 

Anna S. ezzel szemben aktív halálba segítést - azaz bűncselekményt - követett el, ami több éves börtönnel sújtható. Tettét azonban mégsem kísérte hasonló felháborodás. Juliáról ugyanis már féléves korában lemondtak az orvosok, egy gyógyíthatatlan anyagcsere-betegség miatt, az édesanya azonban nem engedte meghalni, és - saját életét feláldozva - 52 éven keresztül életben tartotta őt. 

A legfrissebb felmérések szerint a német állampolgárok többsége elutasítja az aktív halálba segítés törvényi tilalmát is. A megkérdezettek 55 százaléka vallja azt: az emberek számára biztosítani kell azt a jogot, hogy szabadon dönthessenek életük befejezéséről, illetve arról, hogy ehhez milyen segítséget vesznek igénybe. Mindössze 13 százalék támogatja az aktív "eutanázia" 
törvényi tilalmát, míg mintegy 30 százalék van azon a véleményen, hogy a halálba segítéssel kapcsolatos döntés joga az orvosokat illeti. 

Robert Kusch éli világát, Anna S. pedig immár minden cél nélkül, sorsába beletörődve készül a börtönre. Szavai szerint amúgy is a legszigorúbb büntetést kapta azzal, hogy lánya halála után ő maga még további életre "ítéltetett"."

 tehát megtettem. törlés beindítva, 24 óraán már túl, visszaút nincs.

legyek geci? leszek: remélem nagyot nézel majd és fájni fog! mert nekem szarul esett a véleményed.

Eter meghívására írom e (ri)posztot, mint webes szokásaim. vagy valami ilyesmi...

egyrészt email-buzi vagyok. jobban mondva email cím-buzi. imádom a millióegy email címem, fel is vannak írva, de sosincsenek használva.

gyüjtöm őket, mint mások a bélyeget.

a valós email fiókom a gépi levrendszerembe van beállítva (incredimail - imádom!), néha felnézek a szerverre is a spamek miatt, hátha van benne értelmes. de sosincs.

ami nálam állandó, az a travian. 3 szerveren vagyok fenn. reggel gép bekapcs, falu átnéz, épités indul, levelekre válaszolás. ez már 1 éves hobbim.

aztán van még a jutub, ahol törzsvendég vagyok, most is onnan szól a fülembe a zene. minek töltsek le gépre, ha egyszer ott fenn van?

az Igugli a kezdőlapom, ott sokmindent látok belépéskor, időjárást is.

néha híreket olvasok, meg blogokat.

ja és hát a kedvencem ki ne hagyjam! :) a kijutós (escape game) jáékok! van egy oldal, oda mindennap felnézek és közösségbenvégigcsináljuk a játékokat.

ennyi a netem. még nem tudom kinek adom tovább a stafétát...

ha kósza nem volt még és gordon, akkor nekik szeretném.

 és hiányzik :(

jelentem, chrome-mal nem tudok betűt állítani, azt kapom, amit ad a blogter, azt helló.

vivi beteg. nagyon. most itt szuszog mellettem, 2 csúnya éjszaka van mögöttünk, meg egy hajnali visitás, mivel én, a brutális anya az orrába akartam csöppenteni. sikerült, de kiordította a tüdejét is. más hogy csöppent takonykóros gyereke orrába? csak én vagyok ilyen béna?

túl vagyok a vizsgákon! tök jó :) már a hátam mögött van 5 félév. hihetetlen hogy megy az idő, lassan lediplomázok. hiányozni fog a suli. jó embereket ismertem ott meg.

(vivi úgy horkol, mint egy férfi :))) 

segítséget kérnék! hogy tudom megváltoztatni a regizett emil címemet? próbáltam sokáig, de nem megy. én nem látok változtaatási lehetőséget, ami ha így van, akkor az nagy hiba!

Mostanában néha elkap a romantika érzése, ezen a filmem is sírtam a végén. Véletlenül ültem le tévézni és pont ez volt.

a tartalom:

Alex Fletcher a '80-as években nagy popsztár volt, mára azonban el is felejtette, milyen a slágerlisták élén állni. Így hát mikor a könnyűzene jelenlegi legnagyobb csillaga, Cora Corman felkéri őt egy duettre, Alex egyből tudja, hogy ez a közös éneklés jelentheti számára a "nagy visszatérést" - és talán a kínos haknizásoknak is búcsút inthet végre. Ha tényleg fel akarja támasztani karrierjét, csak pár napja van arra, hogy egy igazi fülbemászó slágert írjon kettejüknek. Már évek óta nem írt semmit, és minden bizonnyal segítségre fog szorulni a szöveg megírásakor, ami mindig is nehezen ment neki. Alex szerencséjére kissé lökött, de szeretnivaló bejárónője, Sophie Fisher igazi mestere a szavaknak. Sophie-t még mindig kísérti előző, balul sikerült kapcsolatának emléke, ezért először nem nagyon akar segíteni Alexnek; fél, hogy a barátságuk látná kárát. Végül mégiscsak rábólint a közös munkára, és ahogy kezdik megtalálni a közös hangot (és a hangjegyeket), egy bimbózó románc is elkezdődik. Ennek ellenére lehet, hogy Alexet csak karrierje előremozdítása érdekli, semmi több...

Tudom, hogy nekem nem lesz részem ilyenben, de mégis jó megnézni az ilyen filmet is és bevallom, Hugh Grantben kellemesen csalódtam. Hogy mutassak is valamit belőle:

olvastam valahol, valamikor egy bejegyzést, egy véleményt, vagy akármit, ami arról szólt, hogy milyen hülye az iwiw társadalom, hogy felrak a képei közé mindenfélét, magáról, gyerekéről, feleségéről, a házuk feletti felhőkről képeket.

lealázó, lekicsinylő, lenéző volt az a pár mondat.

de csak sajnálom az ilyet.

teljesen korrekt dolog, hogy meg akarjuk fényképeken keresztül mutatni akár magunkat, akár a családunkat, akár a gondolatainkat. aki nem mer kirakni képet, azzal gond van. aki nem büszke arra, amit elért és szégyelli megmutatni akár saját magát, az problémás lehet. az ilyenek szoktak bárkit lefikázni bármiért, csak mert szerintek az a frankó, amit ők mondanak. mindenkit lenéznek, de azt nem veszik észre, hogy mennyire egyedül vannak.

itt az első :)))

és itt rá a replika :))))

szerintem nagyon jók :D

nem kérdem az okot, mindegyik ugyanoda visz.

de emlékszel egyszer mit mutattál nekem? most én adom neked, érteni fogod, hogy miért. ez most csak a tiéd, csak érted szól :)

bevallom hősiesen, hogy nekem könnyeket csal a szemembe, mert nagyon szép.

nyugodt, boldog szép napot, hetet, hónapot, évet, életet kívánok ezzel (azért ezt a verziót választottam, hogy csak hallgasd, most ne láss, ne zavarjon meg a szemed):

édes, drága babucim ma 4 éves!

komoly életkor ám ez! már sokat tanult, oviba is jár, van egy szerelme is, szóval az utóbbi 1 év nagyon eseménydúsan telt.

imádom :)))) rajongva szeretem ezt a kis szöszi törpét :)

boldog szülinapot kicsilány :)

4 éve ilyenkor már rajtam pihiztél a nehéz éjszaka után.

szeretlek :)

1 hét múlva derül ki tegnap óta számítva, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú...

nagyon nincsenek bennem jó helyen azok a csomók.

UTÁLOK VÁRNI!!!!!

csokit!

most!

sokat!

miért nem adsz nekem anyu? bezzeg ma kaptam! de már elfogyott, hehe :)))

és holnap mi lesz velem csoki nélkül??? miért nem kaphatok minden nap ennyit? ez felháboritó!

annyira irigy vagy, hogy az nem is igaz!

milyen romlott fog??? nekem??? ugyanmár!

ellhízás? hol? éééén???

adj csokit!

mi az, hogy nem?

miért pakoljak el??? ez nem is az én szobám!

igen, én dobáltam szét a csokipapírokat, de nem bírom összeszedni, mert fáj a hátam!

holnapra akkor veszel nekem még?

NEM???

irigy vagy anya, irigy vagy és utálsz engem!

adj még csokit!

de most megyek a mosdóba, mert rosszul vagyok....:(((

és ezt teljesen komolyan is gondolja :))))